Az álláskeresés terén elég nagy tapasztalatot szereztem, az elmúlt öt évben, kb. 100 helyre küldtem már el önéletrajzot, és legalább 20-30 állásinterjút megjártam már. Ezekből szeretnék csemegével szolgálni.

Az ügyvédi iroda- az a hely ahol ügyvédek dolgoznak, és ahová a frissen végzett jogászok, azaz ezeknek egy csoportja, az ún. ügyvédjelölt-jelöltek szeretnének bekerülni. A drága, előkelő és frekventált helyen levő irodáktól kezdve jártam a 7. kerületi sötét, majdnemhogy dohos, penészes irodáig, mindenhol. Az álláshirdetések szövegében, benne szokott lenni, hogy az iroda milyen területtel foglalkozik, és hosszasan taglalják, hogy milyen elvárásokat támasztanak a jelentkezőkkel szemben. Ilyenek pl. hogy melyik egyetemen megszerzett diploma jöhet csak szóba, stb, stb. Az ügyvédjelölti munkáról egyébként tudni kell azt, hogy roppantul nem mindegy, hogy az ember milyen helyre kerül, ugyanis; vannak olyan helyek: 1. ahol te fizetsz azért, hogy ott lehess ügyvédjelölt, ez általában egy nagyobb összeg, az elején. 2. ahol nem fizetnek neked semmit 3. ahol a minimálbérre bejelentett béredből levonják a járulékokat és egyéb költségeket, és csont nélkül megkapsz kb. 30.000 Ft-ot 4. ahol minimálbérre vagy bejelentve és azt megkapod 5. ahol többre vagy bejelentve 5. ahol többre vagy bejelentve és százalékot kapsz ügyfelek után 6. és remélem ennél is van jobb, de sajnos még nem hallottam ilyenről.

Munkaidő és munkamorál tekintetében: van olyan ahol reggel nyolctól este kilencig minden nap bent vagy, és dolgozol mint a gép, jobbára földhivatalban állsz sorba, vagy annó a cégbíróságon, postán, stb. Aztán van ennél keményebb is. Egész nap nem telefonálhatsz magáncélból, saját telefonodon(!), nem mehetsz el még ebédelni sem, sőt munka után még el kell menned az ügyvéd úrnak bevásárolni otthonra, vagy rezsi csekkeket befizetni a postán, stb.

Miután tisztáztam, hogy mi a tétje az interjúnak, el is kezdem. Általában egy 15 perces beszélgetésre kell gondolni, ahol tisztázzuk az alapvető kérdéseket, ami ugye a munkaidő és a fizetés. A durvább változata ennek a tesztírás. Két ilyen helyen jártam már. Volt olyan is ahol szakszöveget fordítattak le velem, írásban. Eggyel durvább változata ennek az, amikor több forduló van. A tesztírás után jön a szóbeli beszélgetés, a következő körben  a szakmai feladat, majd van a genyasági verseny győztese a próba-nap (persze ennek is hallottam már elfajulását, a próbahetet). Erről azt kell tudni, hogy az illető ingyen végzi a munkát, első esetben egy beadvány erejéig, a magasabb genyasági szinteken pedig napokig, vagy akár egy hétig is. Nekem “volt szerencsém” az XIII. kerületben egy ügyvédi irodában interjúra megjelenni. Az interjú magyarul indult, majd hirtelen egyik mondatról a másikra angolra váltottunk át, majd onnan németre. Miután az akadályt sikerrel vettem, következett az esetmegoldás. Kaptam egy (nem túlzok) 30 cm magas, 3-4 kg súlyú mappa csomagot, azzal, hogy írjak fellebbezést. Elkezdtem olvasgatni, lapozgatni az anyagot, de ahogy telt az idő, egyre inkább felbosszantottam magam az egész helyzeten. Már hogy tudnék pár perc alatt írni egy 10 éves ügyben, egy fellebbezést? Mikor letelt az idő, megköszöntem a lehetőséget az ügyvédnek. (szórakozzon mással!)

Az álláshirdetések szövegét már tudom dekódolni. Pl. ha azt írja, hogy :

“ügyvédi pálya iránti elkötelezettség” = semmi pénzért a beledet is szívesen kidolgozod, reggel fél kilenctől, este kilencig

“mobilitás” = legyen saját autód, de benzinpénzt nem fizetnek, de még BKV jegyet sem, de majd utazol összevissza mint a mérgezett egér

“Fizetés: megegyezés szerint” = nem akarnak szinte semmit fizetni, de majd meggyőznek róla, hogy ezért neked kell hálásnak lenned

“versenyképes fizetés” = az ügyvédjelölti bérek esetében versenyképes, tehát a minimálbértől kb. 1000 Ft-tal több :-)

“jelentkezés fényképes önéletrajzzal” = ha kövér vagy nem vesznek fel, ha nem vagy az esete az ügyvédnek be se hívnak interjúra.

És ilyen is van...

Végezetül egy szintén megtörtént eset, álljon itt példának arról, hogy egyes emberek mire képesek. Épp két állás között, álláskeresési lázban voltam, csörgött a telefon. Izgatottan rohantam, hátha munkaügyben kíváncsi valaki rám. Ismeretlen szám, gyorsan felkapom. Egy férfi hang. Engem keres. Elkezd valami dumát arról, hogy egy kedves, közös ismerősünktől kapta meg a számomat, és hogy azért keres, hogy szeretne velem találkozni. Hogy igyunk meg egy kávét, valamikor valahol. Mondom neki, hogy egyrészt nagyon kedves, hogy meghív, de egyrészt sántít a dolog már ott, hogy honnan tudja a számomat, mivel az ismerőseim nem adják ki a telefonszámomat férfiaknak, mivel tudják, hogy férjnél vagyok. Szeretném megkérni, hogy az állásügyben beküldött önéletrajzomat és az adataimat ezentúl szíveskedjen bizalmasan kezelni, mert különben kénytelen leszek jogi lépéseket tenni.

Ha van ilyen vagy ehhez hasonló történeted, tapasztalatod, vagy már neked is sikerült álláshirdetéseket dekódolni, osszd meg velem, velünk!