Bírósági fogalmazó szerettem volna lenni...
és ezért felkészültem a vizsgára. Heteken keresztül tanultam a munka mellett. A vizsga két részből állt. Elsőként az írásbelin mérettettünk meg, egy 20 kérdéses teszt megoldása és két db esszé megírása révén. A tesztkérdések talán egyike sem volt megválaszolható ún. szimpla jogászi IQ alapján, ha előtte nem elevenítetted fel a tudásodat, de nem nevezném brutálisnak, vagy megoldhatatlannak. Az esszé kérdések témái: a bírósági titkár, a másik pedig a jogállamiság értékei voltak. A tesztkérdések után lehetett szünetet tartani, majd utána megkapta az ember az esszékérdéseket. Az egész vizsga név nélkül zajlott le, kódszám alapján. Az írásbeli kevés jelentkezőnek nem sikerült, amin meglepődtem, hiszen elég nehéz volt, másrészt pedig belehallgattam emberek beszélgetésébe, és csuda dolgokat hallottam. Pl. az egyik kollegina épp azt mesélte lelkesen a telefonba, hogy ő a jogállamiságot szépen leírta, egészen a középkortól. (nemjogászoknak:a jogállamról a XIX. század óta beszélünk, nem töriseknek pedig: középkorról 1492-ig, azaz Amerika felfedezéséig, vagy 1517 a reformáció, vagy a mohácsi vészig beszélhetünk...de semmiképpen sem a XIX. századig!) Szóval ritka nagy csacsiságot mondott a kollegina. De nem is ez volt a kérdés, hanem, hogy mi a véleménye a jogállamiság értékeiről, nah mindegy is. Nekem 80%-ra sikerült az írásbeli.
SZÓBELI VIZSGA
Azokat akiknek sikerült az írásbeli behívták szóbelire. Budapesten zajlott le a felvételi az ország összes jelentkezője számára, függetlenül attól, hogy melyik bíróságra pályázott. A vizsgám napján több bizottság is vizsgáztatott, kb. 7 vagy 8, fejeként 8-10 embert. 3 tagú bizottság volt, amelyben ült egy polgáris, egy büntetős és egy elnök.A szóbelire konkrétan több mint két hetet egyfolytában tanultam. Ez idő alatt átvettem kétszer a büntetőjog általános és különös részét, a teljes polgári jogot, a büntető eljárásjogot, a polgári eljárásjogot, a közigazgatási törvényt, munka törvénykönyvét, az Alkotmányt és a bírósági törvényeket. A vizsga napján reggel fél kilencre érkeztem meg a helyszínre. Előtte az idegességtől alig aludtam néhány órát, legfeljebb hármat, ezért, hogy ne aludjak el spontánul vezetés közben (amíg beérek) megittam két energia italt. A vizsga pontban kilenckor el is kezdődött. Névsor szerint haladtunk, és én az utolsó voltam. Az első kollegina 15 percet töltött bent. Elmondása szerint két kérdést kapott a két bizottsági tagtól, melyeket azonnal, felkészülési idő nélkül kellett megválaszolnia. Úgy érezte, hogy jól ment neki, de voltak hiányosságai, ezért kétséges, hogy sikerül-e. Biztattuk, hogy meglesz. A társaim egyébként nagyon jófej lányok voltak, akik az ország különböző egyetemein végeztek, és jelenleg vagy multinál vagy ügyvédi irodában dolgoztak. A vizsgázók által bent töltött idő egyre hosszabbnak tűnt, és az is volt. Vidám arccal senki se jött ki, tőlünk. Próbáltunk minden információt megszerezni a levizsgázott kollégától, meg a másik bizottság vizsgázóitól is. Hát elég nagy különbségeket észleltünk az egyes emberek vizsgakérdései között. És éltünk a gyanúperrel, hogy esetlegesen itt a sógorkomajóbarát tényállása forog fenn. A felvételi témakörök gyakorlatilag teljesen átfogták az összes büntető és polgári anyagi és eljárási tananyagot, valamint a munkajogot, cégjogot, a közigazgatási jogot. Ezen belül tehát lehetett így is meg úgy is kérdezni. Ekkora anyagot képtelenség tudni, egészében, hogy úgymondjam, bőven tudnak olyant kérdezni amit nem tudsz... ha akarnak. Példának okáért álljon itt néhány kérdés; szerintem nem mindegy, hogy ha azt kérdezik, hogy “Veszélyes üzem szerinti felelősség” vagy azt, hogy “Határolja el a garázdaság szabálysértési alakzatát a büntetőjogitól” vagy “Soroljon fel minősítő körülményeket”. Az első ugyanis roppantul egyszerű, a másik kettő esetében pedig vért lehet izzadni, mivel nagyon részletkérdés. No de visszatérek a vizsga menetére. Az órák nagyon lassan teltek számomra. Amikor már elmúlt dél, iszonyatosan fáradt voltam, és éreztem, hogy az agyi képességeim is kezdenek cserbenhagyni, és féltem, hogy bent majd leblokkolok. (de az egyetem alatt már megtanultam, hogy ezzel nem szabad foglalkozni, mert a végén annyira beleélem magam, hogy tényleg baj lesz). Fél egy is elmúlt mire sorra kerültem.
Én következem...
Amint leültem a bizottsággal szemben, kérdezték, hogy melyik kérdéscsoportot kérem elsőnek. (hát egyiket se, legszívesebben, de ha már itt vagyok muszáj mindent beleadni) A büntetőjogot választottam. Ekkor kaptam egy kérdést, majd azon belül egy konkrétat, ahol gyakorlatilag szó szerint elmondtam a Btk. vonatkozó rendelkezéseit (amivel láthatóan megnyertem magamnak a vizsgáztatót). A következő kérdés a büntetőeljárásjogból volt, de csak részletkérdés. A megválaszolását követően a polgári jogban jártas kollégától jött a kérdés, de úgy mint a villám. Éreztem, hogy baj lesz. Kavarogtak bennem a paragrafusok meg a jogi kifejezések (terminus technicus, bocs) de a szavak nem álltak össze értelmes mondatokká (szerintem). Így fordulhatott elő, hogy az ajándékozási szerződésnél nem jutott eszembe az “ingyenesség” szó pedig ez nem a gyilkos kifejezések közé tartozik, és ehelyett a “visszteher-mentes” szóval örvendeztettem meg a bizottságot, szerezve valamennyiüknek egy örömteli pillanatot. (de ahogy kimondtam, szerencsére az ingyenesség is eszembe jutott) Szóval, nem kicsit voltam padlón. Miután a polgári jog vizein való evezgetést befejeztük, az elnök személyes jellegű információkat kérdezett, majd áttért néhány gyakorlati szakmai kérdésre, mint amilyen pl. az OIT működése, Legfelsőbb Bíróság elnöke, stb. Ezek után véget ért a vizsga, és távoztam. A bent töltött idő kb. 20 perc volt. A büntetőt szerintem kifogástalanul teljesítettem, a polgárit olyan 60%-ra, a szakmai kérdéseket pedig 80%-ra, de persze ez csak az én szubjektív megítélésem.
Eredményhirdetés
Az én vizsgám után következett az eredményhirdetés-azaz a reggel kilenckor vizsgázó kollegina ott izgulta végig az eredményt egészen délután 1:45-ig. Az eredményhirdetés egyenként történt meg. A sikerrel vizsgázók papírral a kezükben jelentek meg az ajtóban. Az első három emberünk papír nélkül jött ki. Ez riadalmat keltett, és lehangolt minket többieket. A másik csoportban és a miénkben is főként a férfiak arattak sikert, ezért egyesek ebben is valami összeesküvést véltek felfedezni. Azzal érveltek, hogy a vizsgáztatók főként nők, a bíróságok el vannak nőiesedve, ezért most a férfiakat kívánják elsősorban felvenni. Nem hagyta őket nyugodni a dolog, mivel folyamatosan követtük a kijövő emberek kérdéseit, és úgy vélték, hogy a férfiak eleve könnyebb kérdéseket kaptak a vizsgán. Én ebben nem kívánok állást foglalni, ilyent nem tapasztaltam.
Az eredményhirdetésre is sorra kerültem nagy nehezen. Az elnök az mondta, hogy örömteli hírei vannak számomra, több szempontból is Egyrészt sikerült a szóbeli vizsgám, másrészt pedig dicséretes eredményt értem el, amelyhez gratulálnak.(53 pont a 60-ból) Ezután átnyújtotta az erről szóló igazolást.
És most?
Sikerült a felvételim, nagyon boldog voltam. Napokig örömködtem. Mindenféle félinformációkból úgy sejtettem, hogy következni fog majd egy interjú, ami után lesz majd a végső döntés. Teltek a napok, és hiába nézegettem a postaládát nem érkezett levél. Eltelt így két hét, amikor is telefonáltam a Fővárosi Bíróságra. Ekkor mondta egy hölgy, hogy az interjúk lezajlottak, és eldőlt már, hogy kiket vesznek fel. Engem nyilván nem...Azt is mondta még, hogy 120 pont felett hívtak csak be embereket. Ez elgondolkodtató, hiszen látva az írásbeli eredményeit, melyeket közzétettek a honlapon, és a szóbelin tapasztalva az eredményeket, meglepődtem, mivel kevesen kaptak jobb eredményt, sőt alig. Mindezek a körülmények miatt valamiért azt a naív reményt kezdtem magamban táplálni, hogy én is eséllyel pályázom, de nem. 120 pontot, tekintve a 60+60 max. felvételi pontszámokat, kifogástalan, hibátlan felvételit feltételez, vagy kiemelkedő felvételit, és a plusz pontokat, melyeket a diploma minősítésére lehetett kapni. Azaz summa cum laude diploma alatt gyakorlatilag esélytelen volt bekerülni.
Vélemény
Tekintettel arra, hogy a Phd témám részét is képezi a bírók kiválasztása szabad legyen néhány megjegyzést tenni. Egy olyan átlátható felvételi eljárásra lenne szükség a tisztaság érdekében, amelynek minden rész és végeredménye hozzáférhető. Az ún. csókos emberek kiküszöbölésére nincs mód, de nincs is rá szükség szerintem, abban az esetben ha az illető teljesít is, egyéb esetben ki kellene szórni. A 20 kérdésből álló tesztsor nem elegendő ahhoz, hogy a tárgyi tudást objektíven felmérje, ehhez legalább 50 kérdésre lenne szükség, valamint néhány kifejtősre, de esszére semmiképpen, legalábbis nem ilyen súlyban, hogy kettő és ugyanannyi pontért, mint a teszt. A szóbelinek már nem a tárgyi tudást kellene felmérnie, hanem kötetlen beszélgetésnek kellene lennie a szakmáról, amelyben az illető képességeit, alkalmasságát kellene megvizsgálni. Egy pszichológus által készített teszt vagy beszélgetés se lenne az ördögtől való ebben a szakaszban. Ez után következhetne a személyes interjú az adott bíróságok illetékeseivel.
Rossz iránynak tartom azt is, hogy ha olyan személyeket vesznek fel fogalmazónak, akik frissen kerültek ki az egyetemről. Ennek egyetlen előnye van, a friss tudás, más semmi. Az élettapasztalat, munkatapasztalat, emberismeret hiánya sokkal súlyosabb hátrány, mint amekkora előny a tárgyi tudás.
Mivel többen kérdeztétek emailben, hogy hol találhatók a kérdések íme a link.
ÚJ!!! 2016. március 23.
A bejegyzést eredetileg 2011. februárjában írtam, azóta eltelt több mint öt év. Azóta lehetőségem volt betekinteni a bírósági fogalmazók, titkárok mindennapjaiba, és az alábbiakat tudom elmondani a bíróságra készülőknek.
Ha okos vagy, és eltökélt és előzőleg bíróságon voltál gyakornok van esélyed rá, hogy felvegyenek DE ha nem számíthatsz támogatásra magasabb körökből belőled sajnos sosem lesz bíró (hacsak nem sikerül önerőből valahogy olyan ismeretséget szerezned, akik támogatják majd a bírói pályázatodat).
A szomorú igazság ez. Sok titkár hagyja el a pályát. Ha be tudod vállalni azt, hogy évekig leszel titkát, titkári feladatokat látva el, és titkári fizetésért, akkor vágj bele. Szerintem egyébként a bíróság egy nagyon jó munkahely, az egyik legszebb és legmegbecsültebb jogi hivatás az a bírói, de mindenki gondolja végig, hogy amikor belevág, akkor mire vállalkozik és megéri-e! Az élet ne legyen csalódás, ne keseredjetek bele az életbe már fiatalon.
A próbálkozónak tiszta szívből sok szerencsét, és kitartást!
