Azaz 4100 km repülés, 3 ország, 4 város, 41 óra alatt...fényképes beszámoló
Kellemes júniusi nap hajnalán becsekkolás, hajtóművek beindítása és irány Eindhoven.
Eindhoven gyönyörű város. Szebbnél szebb szürke betonépületek tarkítják a három-négy emberrel telizsúfolt tarka nyüzsgős utcákat. Ez a fotó összefoglalja az összes látnivalót, szóval ha ezt láttátok láttatok mindent :-)
Több órát gyalogoltunk a városban, gyakorlatilag körbe és körbe a belvárosi részben. Embereket alig láttunk, nem értem hol tartják őket! :-)
Miután felejthetetlen órákat töltöttünk el tartalmasan ebben a pompás városban, visszabuszoztunk a repülőtérre, hogy indulhassunk Prágába.
Prágában nagyon szívélyes volt a fogadtatás, kivonult a (majdnem) teljes Alkotmánybíróság :-) A repülőtérről busszal mentünk a metró végállomásig, onnan pedig metróval a városközpontba. Prága majdnem olyan szép mint Budapest.
Mondom...
De ott pingvin légió őrzi a várost :-)
A várnegyed gyönyörű...Rengeteg a turista, az egész hangulat magával ragadó.
Prága olyan város ahol mindenki megtalálja a maga számára kedves látnivalókat. Engem elsősorban az vonz, hogy saját magam fedezzem fel a várost. Nem vagyok híve a múzeumlátogatós, és a nevezetességeken végigrohanós, minden helyen lefotózkodós természetű városnézéseknek. Felszállok egy tetszőleges buszra, villamosra és közben figyelem az embereket, épületeket. A város hangulatát szeretem megragadni, amit leginkább úgy lehet, hogy beülök egy eldugott kis utcában lévő kocsmába, leülök a folyóparton egy padra és figyelek. Ilyenkor készülnek egyébként a legjobb fotók...és érnek olyan élmények ami steril környezetben, a turista-útvonalakon talán sose.
És ezek a prágaiak is azt hiszik, hogy a gulyást ők találták fel. Gyalázat! :-)
Miután megnéztük Prágát-ily módon- és közben az est is leszállt, az éjszakai szállásunk felé vettük az irányt, azaz a repülőtérre :-)
Reggel 4:45-kor terveztünk felébredni, ezzel nem volt gondom, főként, hogy tíz percekre sikerült csak elaludnom. Annak ellenére, hogy a repülőtéren éjszakáztunk, mégis sikerült majdnem lekésni a gépet :-) Ez művészet, kérlek. De legalább megvolt a reggeli torna ugyanis a csekkolás után futottunk. Saját csúcseredményeinket akkor kezdtük el döntögetni, amikor meghallottuk cseh kiejtéssel bemondva neveinket, hogy azonnal menjünk a kapukhoz. Amikor már megláttuk a kaput, és az ott türelmetlenkedő személyzetet, elfogott a röhögés. Közben meghallottam, hogy valaki van a hátunk mögött (olasz kármokodás lehetett). Egy egész olasz familia rohant mögöttünk, babakocsikkal és gyerekekkel felfegyverkezve. Hát ez kéééész! :-) Miután már rajtunk kívül mindenki beszállt a repülőbe, és már az utasokat szállító busz is elment aludni, egy kis mikrobusz jött értünk. A sofőrje olyan ideges volt, és olyanokat káromkodhatott csehül, hogy öröm volt hallgatni így is.:-) Úgy vette be a kanyarokat a kisbusszal, hogy majdnem kiestünk az ülésből. Éreztük a törődést. Nagyonis!
Miután az utolsó (!) utasok is megérkeztek (micsoda emberek vannak, ejj), felszállhatott a repülő. Az út gyönyörű volt. Bariban a repülőtérről busszal mentünk be a városba, kb. másfél órás volt az út.
Azután megérkeztünk Bariba....
Bari hangulata magával ragadó. A meleg levegő és a pálmafák már a repülőtéren mámorító volt. Bariba érkezve a sok autó, motor és ezek rendszertelen közeledése, kiabálások, dudálások tagadhatatlan dél-olasz hangulatot teremtettek. Rájöttem, hogy a közlekedési lámpák igazából csak zavarják a közlekedőket...Nagy hatással ugyanis nincsenek senkire, azok jelzései. A színes épületek, színes ruhákba öltözött vidám emberek, finom illatok, színes kirakatok és a nyüzsgés magával ragadó.
Bár Bari sem utolsó dél-olasz városnak, én mégis délebbre szerettem volna menni, ezért felültünk egy vonatra, és leutaztunk Tarantoba.
A vonat légkondis volt, nagyon tiszta és szép, és ehhez viszonítva nem is volt drága. Tarantoba kb. másfél óra alatt értünk.
Taranto egy kis dél-olasz város. Kevés turistával, szerintem rajtunk kívül nem is volt. Ez tipikusan az a hely amit ha behunyod a szemed és dél-olaszországra gondolsz megjelenik előtted. Nagy hőség, árnyék alig. Gyönyörű tenger. Kőből épült kis sikátoros utcák, bennük felül a kihúzott kötélen száradó ruhákat fúj a meleg nyári szél.
Félmeztelen kisgyerekek szaladgálnak mezítláb az utcán, félmeztelen férfiak üldögélnek olcsó műanyag székeken az utcán és a napi bevételen osztozkodnak (gondolom a behajtásból, védelmi pénzekből vagy uzsorakamatokból befolyt összegeket) :-)
Taranto után visszavonatoztunk Bariba, és a délután további részét az ottani kis utcákon cirkálva töltöttük.
6 óra körül a buszmegállóban felszálltunk a rossz buszra, de szerencsére még mielőtt elindult volna észleltük és átszálltunk a megfelelőre, így végül ki is értünk időben a repülőtérre, és onnan Budapestre :-)
Nos, mikor indulsz Bariba? ;-) Andiamo, andiamo! :-)
