Könyveket, cikkeket olvastam arról, hogy a nők anyáknak és feleségeknek születtek, monogámiára vágynak, és ez minden. És egyébként is mi mást akarhatok még az élettől ha egyszer így elbánt velem a természet, hogy nőneműnek születtem? Persze a férfiak teljesen más célból vannak e világon, mert őket a jóisten arra teremtette, hogy sokasodjanak, minél több nőt megtermékenyítsenek, és biztosítsák fajunk fennmaradását, egyébként ha épp nem vadásznak újabb megtermékenyíthető példányra akkor felfedezzenek, építsenek, országokat hódítsanak meg, autókat tervezzenek, sportközvetítéseket nézzenek, és lelkileg-testileg készítsék fel magukat az újabb kalandra.
Ez az “elmélet” nem hogy sántít, de szegénynek lábai sincsenek (hogy ezzel a szóképpel éljek). Lehet, hogy nagyon régen ez még így volt, amikor a társadalom alapvetően lenézte a nőket és hivatalosan is másodrendű lényeknek tekintette őket, minket. Manapság a nők (a demokratikus országokról beszélek) tanulnak, dolgoznak, felfedeznek, díjakat nyernek, és mellette családot alapítanak, gyermekeket nevelnek, stb saját elhatározásuk szerint. Nincsenek arra kényszerítve, hogy akkor házasodjanak amikor elérik a 14. vagy 18. életévüket, vagy gyereket szüljenek, már az első együttlét vagy akár minden egyes együttlét eredményeként. Köszönhetően a gyógyszeriparnak ma már egy nő addig nem esik teherbe amíg nem akar (gondolom ezt a vízben, víz környékén élő állatok kevésbé értékelik, amikor a szervezetükben megnő az ösztrogén-szint, ami a tablettákat szedő nők vizeletéből kerül oda).
A férfiak mindig úgy ejtik ki a női egyenjogúság szót, mintha valami romlott étel íze lenne a szájukban. És nem csodálkozom ezen. Mi nők, kivívtuk a választójogot, és azt hogy a felsőoktatásban tanulhassunk, szakmánk lehessen és gyárakban akár az eszterga és más veszélyes gépekkel dolgozzunk ha erre vágyunk. Mit nyertünk ezzel? És vajon nyertünk-e valamit? Bizonyára nyertünk vele, hisz kénytelenek minket ma már a férfiasnak titulált szakmákban is megtűrni. Hogy melyek ezek a szakmák? Hát szerintem a katonaság, rendőrség, űrhajósok, autóversenyzők, jégkorong és küzdősportok, stb. Mégis vesztesei vagyunk a csatának, hiszen amit megnyertünk egyik fronton azt elveszítettük a másikon. Van egyenjogúságunk, szexuálisan nem zaklathatnak minket férfi kollégáink, de az igazság az, hogy nem tisztelnek minket. Próbálnak európai mércével is kulturáltan viselkedni az összes hölggyel de legbelül megvan a véleményük. Nem kapunk a versenyszférában ugyanakkora bért ugyanazért a munkáért, és tőlünk bizony megkérdezik huszonéves korunkban az állásinterjún, hogy tervezünk –e gyermeket vállalni a közeljövőben (mintha őket is csak nekünk kellene felnevelni!). Az egyik volt férfi-főnököm egyszer kedvesen elmagyarázta nekem, hogy a beosztottjai közül miért kapnak a férfiak több bért. “A férfiaknak kell a randevún fizetni, a férfiaknak kell a családról gondoskodni.”-szólt az erkölcsileg és jogilag is nagyon megalapozott érv. (hozzáteszem, hogy egyetemi kutatókról van szó, akik elvégezték az egyetemet, doktori képzést és egyedül csak az a különbség, hogy mit hordanak a nadrágjukban)
Továbbá… a férfiak elterjesztették, hogy egy nő vagy szép vagy okos, de mindkettő nem lehet. Ha egy szép nő (persze relatív, hogy kinek mi a szép!) egy társadalmilag megbecsült pozícióba kerül, vagy ismertségre tesz szert a médiában rögtön elkezdődik a lejáratása. Manapság már szinte megszokott, hogy előkerülnek a meztelen fotók, házi videók vagy felnőtt filmek, és ezen aztán jól elcsámcsognak férfitársaim, majd elégedetten dőlnek hátra, hogy “Jah, ez is megjárta a “szereposztó díványt”, mert ugyan a nő sötét mint az éjszaka, de legalább azt csinálja, amihez a legjobban ért…
De miért van ez így? Van egy elképzelésem: az okos és szép nők zavarba ejtik a legtöbb férfit, bosszantja őket főleg azért mert tudják, ők sosem kaphatnak meg egy ilyen nőt és emiatt gyűlölik őket (de azért annyira nem, hogy esténként ne fantáziáljanak róluk) :-)
Azok a nők akik küzdenek azért, hogy elismerjék őket nagyot fognak csalódni. Kivívható a tisztelet? Persze; férjhez kell menni és szülni 3-5 gyereket, a férjet kiszolgálni minden tekintetben, és tenni havonta egyszer a férj zsebébe a spórolt pénzünkből (a fodrászon, kozmetikuson, ruházkodáson megspórolt pénz) egy keveset, hogy “Menj el édesem, kocsmázz egyet abban a sztriptíz bárban, olyan nyúzottnak tűnsz!” :-)
Szóval ez lenne a női sors? Sosem leszünk elegek a férfiaknak? Hát persze hogy nem :-) De nem értem, hogy ezzel miért kell foglalkozni? Nekünk elsősorban magunknak kell megfelelni, egyébként is az a nő aki a férfiakkal akar egyenlő lenni az igen alacsonyra tette a lécet! :-)
Nőnek lenni jó! Főleg amióta gyakorlatilag is hozzáférhetünk azokhoz a dolgokhoz melyeket eddig csak az értő férfi kezek érinthettek :-)
Jó érzés látni a meglepett férfi arcokat, amikor a pirosnál unott arccal kinéznek az autó vagy busz ablakából, rá a sport-motoromra, majd rám…lassan megváltozik az arcuk amikor rádöbbennek, hogy: “ Ez egy nőőő!”
Kézbe venni egy puskát és lőni vele, igazán jó érzés. 90 km/h-val síelni a sípályán és előzgetni az akár férfi sí-gyógyegereket is ugyancsak kellemes érzés. De elég egy csinos ruha, egy szép mosoly és minden figyelmük a miénk.
Nőnek lenni jó! Becsüljük és szeressük magunkat, mert különlegesek vagyunk és szépek. Tökéletes nő nincs. Vannak nők akik a legtöbb férfinek tetszenek, de attól még nem jelenti azt, hogy ő lenne az etalon. A férfiak utánozzák egymást. Ha a pléjboj szerkesztőinek tetszik az a nő, hűha, akkor nekem is tetszik, mert nehogy kilógjak a sorból, mert aztán meg “buzi-e vagyok”?! Elég csak arra gondolni, hogy a fanszőrzet még a nyolcvanas években is divat volt, aztán egyre csak soványodott az a csíkocska, majd eljutottunk oda, hogy ma már a teljesen sima domborulatok hódítanak az erotika világában.
Egy nő nem a ruhától, a sminktől, haj hosszúságától nő, hanem a kisugárzástól. Ha férfi lennék szívesebben tartózkodnék olyan hölgyek társaságában akiknek kisugárzásuk van, vidámak, nagyokat kacagnak, élettel teliek és minden érdekli őket, mintsem egy kirakatbabával, aki ugyan gyönyörű és tiptop, de mű a körme, a szempillája, melle, haja, a kajából csak csipeget, nem nevet mert nem érti a viccet, nem gyalogol mert nyomja a lábát a drága tűsarkú, 5 percenként nézegeti magát a kis tükörben, és közben az összes pasival kacérkodik.
Hála a szűzmáriának, vannak kozmók, meg dzsojok, és azóta már mi nők is tudjuk a szex-titkokat, a legtutibb fogyókúra recepteket, és hogy melyik táskát melyik cipővel érdemes viselni, és hogy a lakásunkat hogyan rendezzük úgy be, hogy sikeresek lehessünk.
Én erre azt mondom, ha jó nő akarsz lenni az ágyban, talán érdemesebb lenne a hülye újságok helyett inkább a kedvesedet megkérdezni, hogy mire vágyik. Ha fogyni szeretnél, egyél kevesebbet és mozogj, táskát és cipőt olyant vegyél amire pénzed van, amit nem tudsz megvenni meg minek nézegeted! :-), a sikerhez pedig nem lakberendezni kell, hanem tanulni, dolgozni keményen. Ennyi. Jóóóó? :-)
hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir
